Augusztus elején adócsalásért jogerősen elítélték Silvio Berlusconit, aki a jelenleg hatalmon lévő kormánykoalíció második legnagyobb pártjának (Szabadság Népe/PDL) vezetője. Komoly kérdéseket vetett fel a szövetségen belül, hogy meghagyják-e a pártvezér politikai cselekvőképességét vagy kizárják a politikából – veszélyeztetve ezzel a kormány jövőjét. A felek egyelőre kivárnak.

Az Enrico Letta vezette új kormány első 100 napja alapvetően nem mondható diadalmenetnek, azonban sikertelennek sem lehet nevezni. Mivel a kormány egy igen törékeny nagykoalíción alapul, így a mélyreható reformok csak nehézkesen elindíthatóak, emiatt is nagy gond a Berlusconi-ügy. A „Lovag” (Il Cavaliere) gúnynévvel is illetett ex-kormányfőnek az amnesztiatörvény értelmében csak egy évet kell letöltenie a kiszabott négy helyett. Korára való tekintettel pedig valószínűleg házi őrizetben, vagy közhasznú munkával kell letöltenie büntetését.

Vita alapja, hogy egy 2013 januárjában életbe lépett törvény megtiltja a két évnél hosszabb börtönbüntetésre ítéltek választhatóságát. A kormánykoalíciót vezető Demokrata Párt erre alapozná adott esetben Berlusconi politikai életből való kizárását. A PDL ez ellen egyrészt azt az érvet hozza fel, hogy a törvény életbe lépése előtt történt a bűncselekmény, így az arra nem vonatkozik, illetve Berlusconira – a korábban említett amnesztiatörvény értelmében – csak egy év börtönbüntetés vár, így a törvény értelmében nem lehet eltiltani a politikától.

Vélhetőleg szeptember 15-én már jóval többet tudhatunk az ügy kimeneteléről, mivel Berlusconi addig kapott időt, hogy eldöntse, milyen formában tölti le büntetését. A történések érdekessége egyébként, hogy az ítélet után a Lovag igen indulatos és agresszív módon utasította el a tv-ben az elmarasztaló ítéletet és a kiszabott büntetést, annak ellenére, hogy a közügyektől nem tiltották el. Másnap a szimpátiatüntetésen már elszállt a mérge és gyakorlatilag megtört, meggyötört áldozatként lépett fel a pulpitushoz, könnyeivel küszködve. Sokan megsajnálták, ám a két nap alatt bekövetkezett óriási változást színészkedésként is értékelheti a kívülálló.

A legnagyobb dilemma továbbra is a kormányválság réme. Ha megbomlik a koalíció, eltűnhet az a néhány bíztató jel az olasz gazdaság számára, a néhány „fénysugár”, ami a válságból való lassú kievickést jelzi. Egy újabb politikai válság esetén nem kérdéses, a mélyrepülés könyörtelenül folytatódni fog. Ez az, ami igazán lényeges! Mert a jelen politikai erőviszonyokból kiindulva, ha a PDL kilép a kormányból, akkor a kormányzáshoz szükséges többség is elvész. Arra pedig senki sem számíthat, hogy a Beppe Grillo-féle Öt Csillag Mozgalom segédkezik a kormány működtetésében. Ők még inkább a kivárásra játszanak, miközben sokszor hangot adtak már annak a nézetüknek, miszerint a jelenkori olasz belpolitika a gazdasági és morális hanyatlás két fő okozója, élén a jelenleg kormányzó Demokrata Párt és a Berlusconi által vezetett, előző kormánypárt a PDL.

A stabilitás mind a két fél érdeke. Noha Berlusconi szeretne ismét kormányra kerülni, az biztos, még egy előrehozott választással sem sikerülne. És itt van az ominózus verdikt is. A Demokrata Párt nemrég jutott hatalomra, ők biztosan megtesznek mindent, hogy a kormány a helyén maradjon. A kis koalíciós partnerek – középpártok, mint például a Demokratikus Közép és a Dél-Tiroli Néppárt vélhetőleg nem fognak nagy vihart kavarni. A nagykoalíció jövője tehát kérdéses, váratlan és előre nem látható fordulatok is megtörténhetnek.

 

-forrás: mti.hu, hvg.hu, kitekintő.hu

-kép: www.garybarker.co.uk/silvio-berlusconi-caricature.html