Szerző: Török Vince

Sokan emlegetik a Coca Colát, mint a globalizáció, a kapitalizmus, az eltucatosítás címszavak pokoli megtestesülését. A kóla egészségtelen, maga az erkölcsi pusztulás, állítják. De így tényleg lenne? És megéri-e a híresztelések miatt lemondani a földi örömök eme netovábbjáról?

Lássunk néhány olyan tényt, ami tényleg van, és ítéljük meg ezek alapján a coke-ot! 1886-ban egy atlantai patikus, bizonyos John Stith Pemberton egyszer csak arra ébredt, hogy karamellszínű, illatos szirupot kevert ki, melynek meglepően jó íze volt. Később ezt dúsították szénsavval és vízzel, és így nyerte el a coke mai állagát és ízét (egyszer megpróbáltak változtatni az eredeti recepten, de példátlan ellenállásba ütköztek a fogyasztók részéről).

A kezdeti évek “elképesztően sikeresek” voltak: napi átlag kilenc pohárnyi üdítőital fogyott a gyárból. 1888-ban Pemberton elhunyt, és a Coca Cola részvényeket Asa Griggs Candler vásárolta meg. Ez 2300 dollárjába és két évébe került, így mindent megtett, hogy a coke-ban látott óriási lehetőséget kiaknázza. Cégét 1892-ben jegyeztette be, “The Coca Cola Company” néven.

1893-ban (január 31-én) a Központi Szabadalmi Hivatal bejegyzi a Coca Cola védjegyet (1945-ben a Coke-ot). Candler különböző tárgyakra nyomtatta a logót, sőt ingyen kuponokkal -melyekért egy pohár kóla járt - is népszerűsítette üdítőitalát. 1894-ben Dallasban nyitották meg a második szirupgyárat, és innentől kezdve futótűzként terjedt el az üdítő. 95-ben Candler tehát alighanem reális képet festett kijelentésével: “a Coca Cola-t mára az Egyesült Államok minden államában és területén fogyasztják”.

A nemzetközi elterjedés egy bankár, Ernest Woodruff nevéhez fűződik, aki 1919-ben 25 millió dollárért vásárolta meg a Coca Colát befektetőcsoportjával Candlertől. A második világháború alatt a katonák 5 centért juthattak hozzá egy üveg Coke-hoz, így nem csoda, hogy a béke korszakáig a dicső amerikai katonák mintegy 5 milliárd üveg kólát fogyasztottak a világ minden táján - megismertetve az italt a környezetükben megfordulókkal.

Később fokozatosan szélesedett a Coca Cola által forgalmazott üdítőitalok száma. A háborús Németországban kezdték el forgalmazni a Fantát, 1961-ben vezették be a Sprite-ot. A Coke pedig ekkorra már egyet jelentett a klasszikus fogalmával, legalábbis üdítőtéren.

Mára már a világ legnagyobb alkoholmentes italgyártójává nőtte ki magát, sőt a Coca Cola az OK után a második legismertebb szó a világon. De nézzünk néhány irányelvet, mely alapján ez a gigavállalat működik!

A környezetvédelem terén az úgynevezett megosztott felelőség elvét vallják, mely szerint mindenkinek, így nekik is, el kell fogadni az ökológiai felelőség rá eső részét. Ennek fényében igyekeznek mindent megtenni, hogy gyártási folyamataikkal a lehető legkevesebb kárt okozzák. Dunaharasztiban szennyvíztisztító-üzemet építettek, mely nemcsak a vállalat, de a település teljes víztisztítását is ellátja. 2006-ban 25 millió forinttal támogatták a Duna vizének javítására, és az ökoturizmus fellendítésére irányuló törekvéseket. Ez egyike a Magyarországon környezetvédelmi célokra felajánlott legnagyobb összegeknek. Igyekeznek a gyár vízfogyasztását is visszaszorítani. Így a palackok öblítő vizét pályakenési, míg az előöblítőt rekeszmosási célokra is felhasználják.

Nagy figyelmet szentelnek az újrahasznosításra, így palackjaik egynegyede többször felhasználható, a maradék háromnegyed pedig újrahasznosítható. Évente 10 százaléknyival szorítják vissza a hulladékmennyiséget palack és kupakkönnyítési fejlesztéseikkel. Mindezek mellett alapítótagjai az ÖKO-Pannon Kht.-nek, amely a szelektív hulladékgyűjtésért és hasznosításért felel hazánkban. Gyáraik és telepeik teljes területén bevezették a szelektív hulladékgyűjtést, irodáikban pedig a kétoldalas nyomtatást is.

Kíméletlenül ügyelnek arra, hogy a minőségen ne essen semminemű csorba, és hogy minden dolgozó számára megadják a lehetőséget ennek teljesítésére. Reklámpolitikájuk mindig a pozitív értékeket képviseli, ötletes, hangulatos. És már a karácsonyt se nagyon tudjuk elképzelni a Coca Cola-s teherautók nélkül.

Egy szó, mint száz a Coke hatalmával nem él vissza, de igyekszik élni vele, hogy mindannyiunk számára szebb jövőt biztosítson. Hogy tiszta környezetben ihassuk a karácsonyi kólánkat újrahasznosítható palackból. Hogy mindannyiunknak jobb legyen. Mert ő is egy közülünk. Csak egy kicsit nagyobb nálunk.

Ahogy Andy Warhol mondotta volt: “Amikor az ember meglátja a tévében a “Coca-Cola” feliratot, tudja, hogy az elnök is ezt issza, Liz Taylor is ezt issza, és ha belegondol, ő is bármikor ihat egy pohárral.”

Török Vince

tudomány