Koránt sincs még vége a történetnek, mert a kiút még fájdalmasabb lesz. Kormányunk, reformoknak nevezett megszorító intézkedésekkel operál, a nép meg majd’ beledöglik. Újabbnál- újabb rémhírek terjednek, melyeknek egy része valós, de azért nem kell mindent elhinni.

Értelemszerűen a felsőoktatásra is kihat országunk helyzete.

Repkednek is a rémhírek tandíjemelésekről, a diákhitel megszűnéséről, oktatói elbocsátásokról, tankönyv-áremelésekről, magasabb kollégiumi csekkekről és minimalizált állami finanszírozásról.Az Országos Felsőoktatási Információs Központ mindezeket cáfolja.

Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási szakállamtitkára így nyilatkozott a FigyelőNet.hu –nak:

,,Az intézmények költségcsökkentésének egyik módja lehetne a nyáron meghatározott, államilag támogatott hallgatók keretszámának csökkentése, ilyen szándék azonban egyáltalán nem merült fel az oktatási tárca részéről. Habár az intézkedéssel a megmaradt normatíva összegét egyéb célokra lehetne fordítani. Annak a fényében lenne érdemes az államilag támogatott keretszámokon változtatni, ha már látható, hogy az egyes szakokra hányan jelentkeztek“. Tanulni tehát lehet. Továbbra is.

Elhelyezkedni már kevésbé.

Munkaerő-piaci szakértők szerint, az elbocsátások miatt a pályakezdő munkanélküliek helyzete is labilissá válhat.

De itt még nincs vége.

Mert hogy egyes friss diplomások, nem tudnak elhelyezkedni a saját szakmájukban, az már szinte nem is meglepő. Az igazi baj ott kezdődik, hogy más jellegű munkát sem nagyon végezhetnek, mert egész egyszerűen nincsenek munkahelyek Magyarországon. Vagy legalábbis nagyon kevés, és egyre csak kevesebb lesz. Szinte hetente jelent csődöt egy-egy vállalat, amely emberek százainak adta meg a lehetőséget a túlélésre.

És akik, az ,,európai álom”-ban bíznak, hát azoknak is van egy rossz hírem. Külföldön sincs több munka, az elmúlt hónapban jelentős számú munka nélkül maradt kalandor tért vissza hazájába.

De nem csak a hallgatók kerülnek szorult helyzetbe.

Az intézmények is, melyek PPP-konstrukciókban vettek fel euróalapú hitelt, ugyanis a megemelkedett törlesztőrészletek fájdalmasak lesznek. A magán és a közszféra együttműködésében létrejött beruházások, még kényesebben érintik majd azokat az intézményeket, ahol az újonnan felépült tantermek üresen állnak az alacsony hallgatói létszám miatt.

Így állunk tehát.

Az értelmiség – képzés továbbra is rendíthetetlen.

Maga az értelmiség, maga az ember, amely ugye ,,egyedüli példány” viszont már kevésbé.

(Sápi László, epresso)