Szerző:

Nekem nem a jó idő fog legfőképp hiányozni a nyárból.

Persze, ősszel hullnak a levelek, jön a szürke időjárás, jobb, amikor meleg van. Ami legjobban hiányozni fog, azok a fesztiválok. Véget értek, még egy év, hogy újra kezdődjenek. Kellett néhány nap, hogy összerakjam a fejemben, milyen is volt a fesztiválnyár, szomorkodjak egy nagyot, hogy nincs tovább. Igaz, hogy csak most kezdem kiheverni a Szigetet és a SZIN-t, két napja tért vissza az étvágyam is. Iszonyatos ürességet érzek, alig tudok mit kezdeni magammal. Persze az egészségemnek nagyon is jó, hogy nincs tovább, a saját bagós köhögésem minden reggel felriaszt még egy ideig. Kezdődik ismét a való élet, el kell szakadni a koncertektől, a többnapos alkoholmámortól jó időre.

Végigcsináltunk egy hetet a Szigeten, persze rengeteg csempészpiával, kereskedelmi mennyiségű élelmiszerrel, anélkül, hogy kijöttünk volna. Az ötödik nap környékén jöttem rá ott: egyáltalán nem csak a bulizásról szól egy fesztivál. Az ember, ha okosan csinálja, rengeteget tanulhat magáról, másokról. Nem azt mondom, hogy gondolkodni járok ki a fesztiválokra, de sok minden megfordul az ember fejében egy jobb koncert alatt, főleg mikor egyedül bólogatok a zenére.

Sok mindenről szól egy fesztivál: rengeteg párperces barátság a pultnál sorban állás közben, közös vizelés ismeretlenekkel röhögve egy fa mellett. Na és persze fesztiválszerelmek, ha csak egy éjszakára is. Az igaz barátságok még igazibbá válnak, rengeteg olyan helyzet adódik, akár csajozásnál, pultnál vagy koncerten, amikor jól jön egy szárnysegéd az ember háta mögött. Jól kell tudni választani fesztiváltársat: olyat, akire mindig számítani lehet, ugyanakkor minden lelkiismeret-furdalás nélkül veszíthetem el, ha különböznek az utak egy este. Ha az ember másodmagával csinálja végig a fesztivált sokkal egyszerűbb, ha már hárman mozognak együtt, nagy lehet az eltérés. Olyankor valaki mindig lemorzsolódik, vagy épp nem arra a koncertre szeretne menni, mint a másik kettő.

Fesztiválok után mindig megkérdezik: milyen volt, melyik volt a legjobb koncert? Erre válaszolni szerintem nehéz, majdhogynem képtelenség. Egyrészt ki emlékszik arra pontosan, másrészt minden koncert másért jó. A Szigeten például egyik délután négy órakor láttam egy pécsi együttest, akik bordalokat játszottak, körülbelül száz érdeklődőnek. Egyszerűen zseniálisak voltak, csakúgy mint másnap a tízezreknek játszó Prodigy. A SZIN-en az Összművészeti sátorban fiatal spanyolok örömzenéltek egyik nap negyven ember előtt, előtte való este meg Russkajara ugráltam vidámra magam.

Szóval mindezeknek vége, visszatérnek a hétköznapok. Elszakadunk a kis saját fesztiválvilágunktól, jön a való élet. Jön a rendszer, kinek az iskolával kinek a munkával. Ha megfelelően figyelt az ember magára, akkor sokat tanult a nyárból, könnyen teszi túl magán a fesztivál utáni depresszión – és türelmesen várja a következő szezont.

Horváth Attila

ajánlat, vélemény