Szerző: Török Vince

Talán minden a történelem sötét éveiben kezdődött.
Az első világháborút a hátsó végén szívtuk meg, így a megtorlást nem kerülhettük el. Jött a Trianon. Ami azóta vesszen! Később erre komoly iparág épült. A NagyMagyarország egy életérzés lett. Kicsiny hazánk egyik meghatározó popkultúrája.

Nem magával az igazságtalanság firtatásával van a gond. Nem is azzal, hogy ezekbe a justice for hungary-s cuccokba belerajzolják egész Horvátországot, meg fél Etiópiát. Hanem valahol azzal, amit a Dante bácsi mondott vala, hogy „nem születtünk tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre”. Persze ezek igazából Babits szavai, ki tudja, mi volt az eredeti. Tök mindegy.

De az már nem annyira tök mindegy, hogy az emberek lázadozása egy olyan kor felé hajlik, ami már vagy úgy legalább sok éve elmúlt. És hiába veszik a plakátokat, hiába veszik a pólókat, főleg a kitűzőket, attól még nem lesz jobb semmi. Hiába kiáltják a zsidókat, a cigányokat közellenségnek, hiába hiszik önmagukat Árpád szittya véréből fogantnak, ezzel semmin, de semmin nem változtatnak.

Mert szép dolog a hagyománytisztelet. Menő dolgok az ősmagyar marhák, az ostorpattogtatás, a gulyásleves, a jurtázkodás. Hangulatosak az ilyen vásárok, rendezvények. De csak és csupán, mint hagyományőrzés meg játék. Nem pedig, mint életfelfogás. Mert verdesheti akárhová akárki az akármijét, attól még nem adják vissza se a románok, se a szlovákok, ami már az övék, sőt az etiópok se fognak lemondani a függetlenségükről!

A vesszen Trianon se megvetendő dolog, érezzük így!
Szar volt, de a megoldás nem abban van, ha siránkozunk rajta. Hanem ha átlátjuk a mai helyzetet és megpróbáljuk valahogy visszacsalni magunknak. Vagy örömmel nézzük, ahogy az Unióban szép lassan megszűnnek a határok, és lassacskán Etiópiát is „megszálljuk”. Nem érdemes azon siránkozni, hogy mennyi a cigány, meg a zsidó, és hol meg mikor, hanem meg kéne tanulnunk együtt élni velük. Hiszen Magyarországon olyan ritka az ősungarise szittyabetyár, mint a háromlábú rozmár a Marson. Az évek során mindannyian egy kicsit cigányok és zsidók is lettünk!

És mikor befejezzük a címadó mondókát (legjobb csak is háturúl), akkor gondolkodjunk el azon, hogy tényleg ez? Tényleg ez a legjobb, amit tehetünk? Hibásokat keresni, a múlton siránkozni? Vagy csak ez könnyebb, mint tenni valamit? Talán, hogy sportfogadásos szakkifejezést használjak, esélyesebb az utóbbi.

Török Vince

vélemény