Szerző:

Új fogalom van születőben. A szélsőjobboldal által terjesztett kényszerképzettel ellentétben ez az új kifejezés egyre valóságosabbnak hat, noha ez is legalább annyira nonszensz. Gyűjtőkörébe tartoznak mindazon magyar nemzetiségű állampolgárok, akik hallgatásukkal vagy aktív hozzájárulásukkal elősegítették a jelenlegi cigányellenes helyzet kialakulását és beágyazódását a társadalomba.

A történet kezdetei nagyon messzire nyúlnak a történelemben, ámde ha az elharapózásról van szó, annak kezdetei valamikor a tavalyi év elejére tehetőek. Akkor, január 22-én öt barcsi férfi bántalmazott két roma származású nőt. Noha a rendőrség ugyanúgy, mint a későbbi esetek szinte mindegyikénél, eleinte képtelen volt felismerni a rasszista indíttatást, az elfogott tettesek értelmes válasszal nem szolgáltak az ügyet illetően, ezzel mintegy beismerve a nem kevésbé értelmes fajgyűlölő okot. Cigányokat vertek, mert cigányokat akartak verni. Halálos áldozat nem volt, ekkor még. Erre 2008 novemberéig „kellett” várni, amikor is Nagycsécsen ketten életüket vesztették. Persze, a két eset közben is voltak támadások, mind hasonló jellegű, ijesztően hasonló tettesekkel.

Aki azt hitte, hogy Olaszliszka szabadította a világra ezt a borzalmat, keserűen csalódott a 2009-es veszprémi Cozma gyilkosság után. Újra lángra lobbant az addig is nagy tűz, még hevesebben csapott le az immáron gazdasági válsággal küzdő országra, ami, tegyük hozzá, további olajként szolgált.

Kormányoldalról akkor és most is látszatintézkedések vették kezdetüket, folytatódtak az addigi, csak szarmasszírozásként jellemezhető üres szavak. A jobboldal felelőssé tétele, fel nem ismerve a saját hibákat, a Fidesz összemosása a Jobbikkal, saját, rövid távú politikai célok elérése érdekében. A legnagyobb ellenzéki párt is hozzátette a maga szónoklatát az ügyhöz, ami pepitában megfelelt az MSZP véleményének: mindenki hibás rajtunk kívül. Persze bizonyos mértékben maguk a roma vezetők is felelőssé tehetők eltűnt milliók (sőt!) ügyében, amit a legnagyobb kisebbség felzárkóztatására kellett volna költeniük, ehelyett pedig elsüllyedtek egy feneketlen zsákban. A perpatvar legnagyobb nyertese a méltán hírhedt Jobbik lett, amely támogatottsága a körülmények összejátszásának eredményeként csak nőtt, hogy a végére elérje a parlamenti küszöböt.

Felelőssé tehető az ügyben a magyar média is, amely a pártérdekeknek megfelelő cikkek egész sorozatával bizonyította, nem képes betölteni a negyedik hatalmi ág, a tőkesúly szerepét. A Magyar Nemzetben fellelhető Tatárszentgyörgyi káté igencsak a Magyar Fórum felé fordította az médium arculatát, amennyiben szinte teljes mértékben kizárja a rasszista indítékot és vicc tárgyává teszi egyes romák félelem közepette született nyilatkozatait. (Történt ugyanis, hogy az egyik szemtanú fekete BMW helyett BMX-et merészelt mondani, le is csapott erre Balavány György és György Zsombor.) Nem jobb a helyzet a baloldalinak mondott sajtó esetében sem, a kormányzás hibáit a szőnyeg alá söpörve egypólusúvá varázsolva a okokat: a jobboldalt.

Az ügy legnagyobb vesztese mégis a magyar társadalom. Míg korábban úgy tűnhetett, a legnagyobb választóvonal a jobb- és baloldali beállítottság függvénye, mára a helyzet megváltozott. Fanatizálódott a lakosság, az emberek nem tudják hol az igazság. Ha sem a bal, sem a jobboldal nem hibás, a rendőrség nemcsak hogy tehetetlen hanem még érdektelenségbe is burkolózik, mégis válság van, akkor egyértelmű, ki lehet csak a hibás: a cigányság. Egy olyan országban, ahol a cigányság erőszakos asszimilációját a lakosság 82 százaléka támogatja, az emberek 4/5-e szerint a cigányság nem szeret dolgozni, üres fogalomnak hat a demokrácia jelző. Ehhez csupán adalékként szolgál, hogy a felnőtt lakosság fele szerint vannak romákra jellemző bűncselekmények és ezért külön büntetési tételeket kellene rájuk alkalmazni (Publicus Intézet, 2009 április).

Innen már csupán egy lépésre találhatóak azok a magyarbűnözők, akik valamiféle képzelt igazságosztó szerepben tetszelegve faluról falura járva mészárolják le a legszélső házban lakókat. Ők azok, akik miközben azt hiszik, a cigánybűnözés fogalma létezik, saját maguk besorolásával gondban vannak: nem a nemzet megmentői, hanem annak tükörképei. Tény az, hogy kollektív bűnösségről beszélni felelőtlenség és már önmagában is bűnös dolog. Ám egy olyan társadalom és politikai közeg esetében, amely évek, évtizedek óta nem rendelkezik megfelelő kisebbségi politikával, sőt a hajlandósággal sem ezzel kapcsolatban, egyfajta közös teher nehezedik az emberek vállára. A teher, amely a moralitás talaján már-már büntetőjogi kategóriává érett.

Juscsák Péter

ajánlat, vélemény